Az ember helyes és teljes Iszlámjának része az, hogy nem avatkozik bele abba, amihez nincs semmi köze és nem tartozik rá.”

Az emberek az Iszlámjukat tekintve különbözőek; és az a Vallás szépségében és teljességében növekedhet némely cselekedet révén.
A tartalmatlan, üres és haszontalan, felesleges beszéd, szavak és cselekedetek elhagyása bizonyíték az ember Iszlámjának teljességére és tökéletességére.
Buzdítás arra, hogy az ember olyannal foglalkozzon, ami kimondottan rá tartozik - Vallásának és földi életének ügyei közül. Az ember Iszlámjának szépségéhez és teljességéhez tartozik annak elhagyása, ami nem tartozik rá; úgy annak szépségéhez és teljességéhez tartozik az ha azzal foglalkozik, ami rá tartozik.
Ibn al-Qayyim (Allah könyörüljön rajta) mondta: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egyetlen kifejezésben foglalta össze a wara'-t (jámborság, kegyes istenfélelem). Azt mondta: "Az ember Iszlámja szépségének, teljességének része: ha elhagyja azt, ami nem tartozik rá". Ez tartalmazza: elhagyását mindannak, ami nem tartozik rá a szavakból, a tekintetből, a meghallásból, a csapásból, a járásból, a gondolatból, és a többi külsőleg megnyilvánuló vagy belső cselekedetekből. Ez egy megnyugtató, gyógyító szó a jámborság (wara‘) terén.
Ibn Radzsab mondta: ez a hadíth a jó modor, az etikett, az illendő viselkedés egyik alapelve.
Buzdítás a tudás keresésére; hiszen általa ismeri meg az ember azt, ami rá tartozik és azt, ami nem tartozik rá.
A jó megparancsolása és a rossz megtiltása, valamint az őszinte jó tanács, azon dolgok közé tartoznak, amelyek minden egyes emberre vonatkoznak, és rá tartoznak. Hiszen e két dolog parancs által rendeltetett el és íratott meg kötelességként.
A hadíth általános tartalmához hozzátartozik: eltávolodás mindattól, ami nem tartozik ránk, azon dolgok közül amiket a Magasztos és Fenséges Allah megtiltott és a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) rosszallt és kifogásolt; ugyanígy azon dolgok, amelyekre a Túlvilági Létben nincs szükség, mint a láthatatlan lényegei, valós tartalmai, vagy a teremtésben és a parancsban rejlő bölcsességek részletei; vagy a kérdés és kutakodás az elrendelt ügyek dolgában, vagy a feltételes, esetleges dolgok esetében, amelyek még nem történtek meg, vagy amelyek vélhetően soha nem fognak megtörténni vagy elképzelhetetlen megtörténésük.