Aki leveti magát egy hegyről és megöli magát, az a Pokol Tüzében van; örökkön örök időkre magasról leveti magát abba

Tilos az embernek megölnie magát, öngyilkosságot elkövetnie; ez a nagy bűnök közül való, amely joggal érdemli meg a fájdalmas büntetést.
Amit a hagyományban megemlít az egy típus, mint az önpusztítás egyik módja; egyébként bármilyen módon is ölt, ugyanolyan módon részesül majd a büntetésben. Al-Bukhari Szahíh (Hiteles) című munkájában olvasható, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szava: "Aki megfojtja magát, az a Tűzben is meg fogja fojtani magát; aki pedig megszúrja magát, az a Tűzben is meg fogja szúrni magát."
An-Nawawi mondta: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavaival kapcsolatban (a Tűzben van, ő ezzel örökkön örök időkre abba vetette magát); több vélemény is elhangzott. Az egyik: elképzelhető, hogy arra vonatkozik, aki ezt tette, megengedettnek gondolva, holott jól tudta, hogy az tilos - az ilyen személy hitetlen; és ez a büntetése. A második: az értelmi lényege: a khulúd-on (örök tartózkodás) az időtartamot és a hosszan benne tartózkodást értjük, nem az állandóságot. Ahogyan lehet mondani: Allah nyújtsa hosszúra a szultán uralmát! A harmadik: ez a büntetése; ám a Magasztos és Fenséges Allah kegyesen tudatja, hogy az, aki muszlimként hal meg az nem marad örökre a Tűzben.
Ez az a típus, amelyben a Túlvilágon megvalósuló büntetések hasonlók a földi létben elkövetett bűnökhöz. Ebből az vonható le: az ember önmaga ellen elkövetett bűne olyan, mint a másik ellen elkövetett bűne, hiszen a lelke (az élete) nem az ő tulajdona - az a Magasztos Allahé, így az ember nem rendelkezhet azzal csak olyan módon, ahogyan arra engedélyt kapott.