Az igazi hívő nem gúnyolódó, sem pedig átkozódó, sem pedig trágár, erkölcstelen beszédű

A hit megtagadása valakitől, a vallásjogi szövegek alapján, csupán a tilalmas elkövetése, vagy a kötelezően előírt elvégzésének elhagyása miatt történhet.
Buzdítás a testrészek megőrzésére, megvédésére (a rossztól) a gonosz tettektől, különös tekintettel a nyelvre.
Asz-Szindí mondta: a nyomatékosított alakban (a „ta‘án” és „la‘án” szavakban) arra utal, hogy a gúnyolódás és káromkodás, ha ritkán is történik, de azokkal szemben, akik megérdemlik, nem árt annak, aki az iszlám hitnek megfelelő jellemzőkkel rendelkezik. Vagyis ha valaki egyes esetekben, igazságosan, mások hibáit bírálja, az még nem mond ellent a hívő ember jellemzőinek, amennyiben ez nem válik gyakorlattá.