Én vagyok a legistenfélőbb köztetek és én ismerem a legjobban Allahot!

Ibn Hadzsar azt mondta: Ő bizony olyat parancsolt meg nekik, ami könnyen elvégezhető, annak érdekében, hogy folyamatosan tudják azt végezni, ahogyan egy másik hagyományban mondta: "A legkedveltebb cselekedet Allahnál az, amit minél hosszabban és folyamatosan végeznek."
Az igaz embernek nem szabad felhagynia a szorgalmas cselekvéssel arra hivatkozva, hogy ő már igaz (jámbor).
Megengedett, hogy egy férfi, a szükség mértéke szerint, beszéljen a saját erényéről; ha biztonságban tudja magát a dicsekvéstől vagy a gőgös arroganciától.
A helyes út az imádatban a mértékletesség és a kitartás, nem a túlzás, amely a feladásra vezet.
Ibn Hadzsar azt mondta: ha a hívő szolga eléri a célját az imádatokban és gyümölcseiben; ez számára sokkal inkább ösztönzőbb lesz a további kitartó cselekvésre; remélve a kegyelem megmaradását és reménykedve növekedésében azáltal, hogy hálát és köszönetet mond érte.
Megengedett (vagy jogszerű) a harag akkor, ha megszegik a vallási előírást, valamint a bírálat is megengedett az olyan éles eszű és értelmes személy felé, aki alkalmas a megértésre, de mégis hibázik a felfogásban — hogy ezáltal ösztönözve legyen az éberségre.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) gyengédsége és könyörülete a Népével szemben. A vallás könnyedség (könnyűség), és az iszlám törvénykezés egyenes és engedékeny (könnyed, irgalmas).
A Társak határtalan vágya az imádatok terén; kérve a jó dolgokban való növekedést.
Megállni annál, amit a törvényhozó (Allah) határként megszabott – legyen az kötelesség vagy engedmény –, és azt hinni, hogy a jogszerűen könnyebb utat választani előbbre való, mint a nehezebb, de a törvénnyel ellentéteset.