Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Bizony (így) ti azok útját fogjátok követni, akik előttetek éltek

Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kivonult Ḥunayn felé, ami egy völgy (wādi) aṭ-Ṭā'if és Makka (Mekka) között. Vele tartott néhány Társ is, akik még csak nemrégiben léptek be az Iszlámba, és elmentek egy fa mellett, amit "Ḏātu Anwāṭ"-nak neveztek, azaz: Ḏātu Muᶜallaqāt (a felaggatottak birtokosa); a társítók igen nagyra tartották és a fegyvereiket akasztották arra és minden más javaikat is, hogy ilyen módon áldást kereshessenek abban. A kortársak megkérték Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy csináljon nekik egy ahhoz hasonló fát és ők is arra akaszthassák fel a fegyvereiket, így keresve az áldást. Ők úgy vélték, hogy ez egy megengedett dolog, erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) magasztalta Allah-ot, ezzel kifejezésre juttatva kifogását és rosszallását ezen kéréssel szemben; és Allah magasztosságát és hatalmasságát hangoztatva. Majd tudatta velük, hogy ez a kérés hasonlatos Mózes népének kéréséhez: {Csinálj nekünk olyan istent, amilyenek az ő istenségeik!}, miután meglátták azokat, akik bálványokat imádnak és azt kérték, hogy legyenek nekik is bálványaik olyan bálványok, mint a társítóknak - ám ez nem más, mint az ő útjuk követése. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a népéből (lesznek olyanok) akik a zsidók és a keresztények útját fogja követni és olyanokat fog cselekedni, mint azok - óva intett ettől.