Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a leborulása során ezt szokta mondani: (Allahumma-ghfir lí danbí kullahu diqqahu wa dzsillahu wa awwalahu wa ákhirahu wa 'alániyatahu wa szirrah - Ó, Allah! Bocsásd meg nekem az összes bűnömet, a kicsit és a nagyot, az elsőt és az utolsót, amit nyilvánosan tettem és, amit titokban tettem)

Ibn al-Qayyim azt mondta: a kisebb és nagyobb bűnök bocsánatának a kérése, a kicsié, a nagyé, az elsőé és az utolsóé, a nyilvánosé és a rejtetté, ami egy teljes, egy általános és mindent átfogó kérés, hogy mindegyikért eljöhessen a bűnbánat, amit a szolga ismert a bűneiből és, azért is, amiről nem is volt tudása.
Mondják azt, hogy a "kicsit" a "nagyot" elé került, mivel a kérést megfogalmazó fokozatosan halad előre a kérésében, azaz a nagyobb felé halad; továbbá mert a nagyobb bűnök, általában, a kisebb bűnökhöz való kitartó ragaszkodásból erednek és abból, hogy nem fektetünk azokra (a kisebbekre) nagyobb figyelmet; így ezek mintha a nagy bűnök előidéző eszközei lennének; így az eszköz, az ok jogosan kerül az első helyre, megerősített pozícióban.
Az alázatos könyörgés a Magasztos Allahhoz, Tőle kérve a megbocsátást minden bűnért - legyenek azok kicsi vagy nagy bűnök.
An-Nawawi azt mondta: ebben a fohász megerősítése és kifejezéseinek megsokszorozása, jóllehet némely szava elégséges lenne a többi helyett is.