Menj e két sarummal! És ha valakit is találsz e kert mögött, aki teljes bizonyossággal tanúsítja, hogy 'Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!' azzal tudasd a Paradicsom örömhírét

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Társai egy csoportjával ült, közöttük volt Abu Bakr és 'Umar. Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felállt és elment tőlük, az emberek féltek, hogy valami baj érheti az ellenség részéről, akár fogság vagy bármi más által. A Társak (Allah legyen elégedett velük) rémülten ácsorogtak; az első, aki nagyon megijedt és féltette, Abu Hurayra (Allah legyen elégedett vele) volt. Végül, ő elment egy kerthez, amely a Baní-n-Naddzsár törzs birtokában volt. Ott járt körbe-körbe, remélve, hogy talál egy nyitott ajtót, egy bejáratot, ám nem talált. Ellenben talált egy kisebb nyílást a falon, amelyen keresztül víz folyt be. Összepréselte és szorította magát, míg végül be tudott bújni; és ott találta a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta neki: Te vagy az, Abu Hurayra? Mondta: Igen! Megkérdezte: Mi van veled? Abu Hurayra azt felelte: ott voltál közöttünk, majd felálltál és elmentél, mi féltünk, hogy elmaradsz tőlünk. Nagyon megrettentünk. Én voltam az első, aki megrettent. Ekkor eljöttem egy falhoz, és úgy kúsztam be ahogyan a róka kúszik; és ezek az emberek mögöttem voltak. Ekkor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) odaadta neki a két saruját, annak jeleként és igazolásaként, hogy ő igaz és őszinte. És mondta neki: Menj e két sarummal és ha találkozol valakivel, ezen fal mögött, aki tanúságot tesz arról, hogy "Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!" és nincs más joggal szolgálható és imádható kivéve Allahot, és teszi ezt a szíve teljes meggyőződésével és bizonyosságával - aki így tesz, az a személy a Paradicsom Népéhez tartozik. Az első férfi, akivel találkozott, 'Umar volt, aki azt mondta: Honnan van ez a két saru, ó, Abu Hurayra? Ő pedig mondta: ez Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) két saruja. Ő elküldött engem ezekkel, hogy ha találkozom valakivel, aki tanúságot tesz arról, hogy "Nincs más jogosan imádható isten csak Allah", szíve teljes bizonyosságával állítva ezt, annak adjam hírül a Paradicsom örömhírét. 'Umar a kezével Abu Hurayra mellkasára csapott, aki a hátsójára esett és mondta: Térj vissza, ó, Abu Hurayra! Én pedig visszamentem a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) rettegve és elváltozott arccal és már majdnem sírtam. 'Umar követett engem és közvetlenül mögöttem jött. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt kérdezte: Mi van veled? Ó, Abu Hurayra. Mondtam: Találkoztam 'Umar-ral és elmondtam neki azt, milyen feladattal küldtél el engem. Ő megütött engem erős ütéssel és én a hátsómra estem és azt mondta: Menj vissza! Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Ó, 'Umar! Mi vitt téged arra, amit tettél? 'Umar mondta: Ó, Allah Küldötte! Te kedvesebb vagy a számomra, mint az apán és az anyám! Vajon, valóban elküldted Abu Hurayra-t a két saruddal, azzal, ha találkozik valakivel, aki tanúságot tesz arról, hogy "Nincs más jogosan imádható isten csak Allah!" szívében őszinte hittel és elfogadással elmondva ezt, azzal közölje a Paradicsom örömhírét? Mondta: Igen. 'Umar mondta: Ne tedd ezt! Hiszen én félek attól, hogy az emberek (ezentúl) ennek elmondására fognak csupán koncentrálni, ám cselekedetek elvégzése nélkül; inkább engedd őket jókat cselekedni. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig azt mondta: Ebben az esetben, engedjük őket jó dolgokat cselekedni.