Hamarosan fitan-ok fognak bekövetkezni; bizony lesz fitna, amelyben az, aki ül jobb, mint az, aki megy. És az, aki megy abban, az jobb, mint az, aki rohan afelé

Tudósítás arról, hogy próbatételek fognak bekövetkezni és intés és figyelmeztetés azokkal kapcsolatban; az embereknek fel kell készülni azokra; és nem szabad azokban elmerülniük. Allahtól kell állhatatos, kitartó türelmet kérni és a megmenekülést azok rossza és gonoszsága elől.
An-Nawawi mondta: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavaival (amelyben az, aki ül jobb, mint az, aki megy (áll)), egészen a végéig - kapcsolatban: ennek értelme: az abban rejlő hatalmas veszély magyarázata és buzdítás arra, hogy el kell kerülni és el kell menekülni előle. Annak rossza és a megpróbáltatása attól a mértéktől függ, mennyire van azzal kapcsolatban, mennyire merül el benne.
An-Nawawi mondta: a bűn levétele a kényszerített személyről még ha jelen is volt ott (a megpróbáltatásban); az ölés még kényszerítés alatt sem megengedett. Ellenben, a konszenzus alapján, bűnt követ el ha megteszi azt amire parancsot kapott.
Ibn Hadzsar mondta: többen mondják: ha egy csoport fellázad és rátámad az imámra és tartózkodik attól, ami rá nézve kötelező - majd háborút indít - az ellen kötelező a harc. Ehhez hasonlóan, ha két csoport harcol egymással, minden hatalommal rendelkezőnek kötelessége lefogni a tévedést elkövető kezét és megsegíteni a csapást elszenvedettet. Ez a jogtudósok nagy többségének az álláspontja. Mások hozzá adtak még egy részletet és azt mondják: minden harc, ami két muszlim csoport között történik, ahol nincs vezetője a közösségnek, ott a harc tilos. E témakörben megjelenő hagyományok erre az értelmezésre alapulnak.
An-Nawawi azt mondta: a jogtudósok között nézeteltérés van a megpróbáltatás elleni harccal kapcsolatban. Egy csoport azt mondja: nem kell harcolnia a muszlimok fitan-jaiban, még ha a házába mennek is be és követelik megölését, számára nem megengedett az önvédelem; mivel az azt követelő csupán közvetítő (magát gondolva igaznak); ez, a Társ, Abu Bakra (Allah legyen elégedett vele) vallásjogi értelmezése és másoké is. Ibn Umar és Imrán bin al-Huszayn (Allah legyen elégedett velük) és mások mondták: nem szabad részt venni abban, ám ha el akarja hárítani azt magáról, úgy ez a két irányzat egyetért, legalább, abban, hogy el kell kerülni az Iszlám összes fitan-jába való belépést. A Társak és a Követők többsége és az Iszlám vallásjog tudósainak nagy többsége azt mondja: kötelező segíteni a megpróbáltatások idején azt, aki jogosan megérdemli, és vele együtt küzdeni a jogtalan bűnös zsarnokok ellen, ahogyan a Magasztos mondja: {Abban az esetben, harcoljatok az ellen, amely a rosszra tör, addig míg vissza nem tér Allah parancsához.} [A Szobák: 9; Q 49: 9]. Ez a helyes! A hagyományokat azzal kapcsolatban kell értelmezni, aki számára nem világos a jogosan megsegítendő; vagy a két bűnös csoportra és kettőjük közül egyiknek sincs értelmezése.