Aki a mi imánkat imádkozza és a mi Qiblá-nk felé fordul és a mi általunk levágott állatot eszi, az a muszlim, akinek jár Allah oltalma és az Ő Küldötte oltalma egyaránt. Ne áruljátok el Allahot az Ő oltalmában!

Ibn Radzsab azt mondta: a vért nem védelmezi pusztán a két Tanúságtétel elmondása; csupán ha az egyén teljesíti az azokkal járó jogokat és kötelezettségeket; ezek közül a legkiemelkedőbb és a legszilárdabb az ima; ezért került kiemelésre; egy másik hagyományban olvasható, hogy ima mellé még odakerült a zakát is.
Az emberek ügyei a külső, a nyilvánvaló dolgokra szorítkoznak, a rejtett, a belső dolgok nélkül; így hát aki külsőségekben a Vallás előírásait elvégzi, arra a Vallásnak népének előírásai és szabályozásai vonatkoznak, mindaddig, amíg azokkal ellentéteset nem tesz nyilvánosan.
Ibn Radzsab azt is mondta: az imairány felé fordulás megemlítése utalás arra, hogy az imát a muszlimok számára, a Vallás által előírt módon kell elvégezni, ahogyan az a Prófétájuknak kinyilatkoztatott Könyvükben megtalálható és olvasható; ez pedig az ima a Ka'ba felé fordulva. Ám, ha valaki Jeruzsálem irányába fordulva imádkozik, miután már az eltöröltetett, mint a zsidók, vagy kelet felé, mint a keresztények - az nem muszlim, még akkor sem ha az egyistenhit hitvallását mondja is el.
Ebben bizonyíték olvasható az imairánya felé történő fordulás kiemelkedő helyzetére az ima során; hiszen az ima más előfeltételei nem kerülnek említésre, mint a tisztaság és mások.
Ibn Radzsab mondta: Az, hogy a muszlimok által levágott állat húsából történő evés említésre kerül, arra utal, hogy feltétlenül szükséges az Iszlám minden vallási előírását pontosan betartani a külső, nyilvánvaló cselekedetek közül; ezek között kiemelkedő helyet foglal el a muszlimok áldozati állata; és a velük megegyező áldozati mód elvégzése; aki ezt nem teszi meg és megtagadja - az nem muszlim.