A magasztos Allah nem követ el jogtalanságot a hívő szolgával szemben egy jó cselekedet tekintetében; annak mértéke szerint kap a földi életben, és annak mértékében kap jutalmat majdan a Túlvilágon

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ismerteti Allah túláradó jóságos kegyelmét a hívőkkel szemben, az Ő Igazságosságát a hitetlenekkel szemben. Ami a hívőt illeti, ő semmiben sem rövidül meg a jó cselekedetének jutalmát illetően; már a földi létben jót kap az engedelmességéért; ezen felül neki jár mindaz, ami felhalmoztatott a számára a jutalomból a Túlvilágon; megeshet, hogy minden jutalom majdan a Túlvilágon jár neki. Ami a hitetlent illeti, annak Allah a jó tettei jutalmát adja, amiket a földi létben hajtott végre; végül eléri a Túlvilágot, ám ott már nem vár rá jutalom, amiben részesülhetne. Hiszen a kegyes cselekedet, amely hasznos lehet mindkét lakban (a földi életben és a Túlvilágon) annak tulajdonosának hívőnek kell lenni.