Ha Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Allah meghallgatja azt, aki Őt dicséri és magasztalja - szami'a-Lláhu li-man hamidah", közülünk addig senki nem hajlította le a hátát, amíg a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) le nem borult, majd mi is leborultunk

Annak leírása, hogy a Társak milyen pontosan követték a Küldöttet (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az imájukban. Az állásból nem mentek át a leborulás helyzetébe addig, amíg Ő le nem borult.
Ibn Daqíq al-'Íd mondta: ebben bizonyítékot olvashatunk, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) részéről hosszú volt a nyugalmi helyzete az imában.
Az imám mögött imádkozó és az imám viszonya az ima során négyféle lehet: 1. Versengés. Ez akkor történik, amikor a követő megelőzi az imámot valamiben, például eléri a mozdulatot (pl. ruku – meghajlás) előtte. Például: a követő előbb hajol meg, vagy előbb leborul imádkozás közben, mint az imám. Ez tilos. Ha szándékosan, tudván, hogy tilos, előzi meg az imámot, az ő imája érvénytelen lesz, akár az előzés a mozdulatnál, akár annak megkezdése előtt történik. Ha ez az előzés a takbír al-ihram (az ima kezdetének kimondása) alatt történik, az ima egyáltalán nem jön létre, és az illetőnek újra kell kezdenie az imát. 2. Egybeesés. Ez akkor van, amikor a követő teljesen egy időben, egyformán végzi a mozdulatokat az imámmal: együtt hajol meg, leborul, és áll fel. Erről a helyzetről a minimum ami mondható, hogy nem ajánlott, de a legtöbb bizonyíték szerint ez is tilos. Ha a követő az imám takbírjánál (a takbír al-ihramnál) egy időben mondja ki, az ima nem jön létre, és újra kell kezdenie. 3. Követés. Ez az, amikor a követő az imám után végzi a mozdulatokat, de késlekedés nélkül, tehát nem túl korán és nem túl későn. Ez az ajánlott és szunnah-szerű módja az imádkozásnak. 4. Elmaradás. Ez akkor történik, ha a követő késik az imámhoz képest olyan mértékben, hogy már nem követi azt, hanem elmarad. Például: az imám már meghajolt, de a követő még áll, és csak akkor hajol meg, amikor az imám majdnem feláll a meghajlásból. Ez nem ajánlott, sőt tilos. Kivételt képez, ha valaki beteg vagy idős, és emiatt nem tudja pontosan követni az imámot.