Ne mondja senki közületek: Ó, Allah! Bocsáss meg nekem, ha úgy akarod! Könyörülj rajtam, ha úgy akarod! Gondoskodj rólam, ha úgy akarod! Ellenben legyen határozott a kérésében, hiszen Allah azt tesz, amit akar, senki sem kényszerítheti Őt semmire

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta, hogy a fohászt valami feltételhez kapcsoljuk, még akkor is ha az Allah akarata lenne is. Hiszen az egy ismert, tudott és bizonyított tény, hogy Ő csak akkor bocsát meg, ha Ő, a Magasztos, akarja. Így nincs értelme hozzákapcsolni az akaratot. Ezt abban az esetben lehet megtenni, hogyha olyan valakiről van szó, akiről elképzelhető, hogy megtesz valamit, akarata ellenére, kényszer vagy bármi más hatása alatt - ám a Magasztos Allah minden ilyentől mentes. Ezt magyarázta a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a hagyomány végén a szavaival: senki sem kényszerítheti Őt semmire! Illetve: Allah számára semmi sem terhes abban, amit ad. Semmi sem lehetetlen a Számára és semmi sem túl nagy, ahhoz, hogy azt kellene mondani: ha akarod! És összekapcsolása az akarattal egyfajta lemondás az Ő megbocsátásáról. Mintha valaki azt mondaná: Ha akarsz adni nekem valamit, akkor tedd azt! Ezt csak akkor szabad használni, ha valamire valójában nincs is szükség vagy ha valaki képtelen valamire. Ám azzal kapcsolatban , aki képes valamire, és a kérő esetében rászorultsága esetén, ha szüksége is van rá, akkor legyen határozott a kérésben. Kér a szegény ember hiszen kénytelen kérni azt, amire szüksége van; és Allahhoz fordul, hiszen Ő nem szorul senkire és semmire, Ő a Teljes és a Tökéletes, a mindenre képes.