Ne haljon meg senki közületek csak úgy, hogy jót gondol és jót remél Allahtól!

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) buzgalma abban, hogy jó útmutatással szolgáljon a Közössége számára és az irántuk érzett együttérzésének a fontossága - minden helyzetükben. Történik ez még azon betegsége idején is, amibe belehal, még ekkor is a Közösségének ad tanácsot és utat mutat nekik a megmenekülés útjainak megtalálására.
At-Tíbi mondta: most tegyétek szebbé a cselekedeteiteket, így jót fogtok gondolni Allahról és jót reméltek Tőle a halál pillanatában; hiszen az, akinek rossz a cselekedete a halála előtt, annak a gondolata is rossz lesz a halálakor.
A legtökéletesebb helyzet a hívő szolga számára ha megtalálja az egyensúlyt a remény és a félelem között, a szeretet pedig túlsúlyban kell hogy legyen; hiszen a szeretet a hajó (az utazás eszköze), a reménység az útmutató, a félelem a vezető; és Allah az aki a végső célba juttat az Ő jóindulatával és nagylelkűségével.
Akinek közel áll egy olyan személy, aki halálán van, annak erősíteni kell a reményt és a jó véleményt Allahról. Hiszen ebben a hagyományban is az olvasható, hogy ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezt mondta a halála előtt három nappal.